Kultúra, Szabadidő

A nő, aki nem hagyja, hogy a társadalom felfalja – könyvajánló

Margaret Atwood munkássága mély nyomot hagy a feminista irodalom történetében – nem is csoda, hiszen regényeiben rendre felbukkan a nemek közötti különbségek kérdése, valamint a különböző nemi- és társadalmi szerepek. Írói tehetségét bizonyítja a 2017-es A szolgálólány meséje című televíziós sorozat, amely az írónő regénye alapján készült, és aratott elsöprő sikert világszerte. Azonban A szolgálólány meséje nem az első feminista regénye Margaret Atwoodnak.

Az ehető nő

Margaret Atwood 1969-ben publikálta Az ehető nő c. művét, amelyet egyfajta protofeminista regényként tartanak számon az amerikai irodalomban. Az írónő saját korát megelőzve foglalkozik a nőket érintő társadalmi kérdésekkel, még azelőtt, hogy az észak-amerikai nőmozgalmak felfelé íveltek volna. „…nem vagyok megáldva látnoki képességekkel, bár sokakhoz hasonlóan titokban én is olvastam Betty Friedant és Simone de Beauvoir-t” – írja Atwood a regény előszavában.

Az ehető nő, mint ahogyan a cím is sugallja, központi motívumának az étkezést választja. Azonban nem a hagyományos értelemben vett étkezésre kell gondolnunk, sokkal inkább egyfajta szimbolikus kannibalizmusra: emberek, nők felemésztésére, felfalására, mégpedig a társadalom és annak berendezkedése, elvárásai által.

A regény cselekménye

A főhősnőnk, Marian egy fiatal, frissen diplomázott nő, aki jobbára az átlagemberek életét éli: egy piackutató cégnél dolgozik, valamint van egy teljesen átlagosnak tekinthető párkapcsolata – habár sem Marian, sem a párja, Peter nem mutat különösebb elköteleződést a másik fél iránt. Éppen emiatt érezhetjük pozitív haladásnak, amikor a fiú megkéri Marian kezét.

Azonban nagyon hamar rá kell jönnünk, hogy a Peterrel való házasságkötés nem hozza el Marian számára azt az előrehaladást, amelyet vár tőle. Kétes érzései támadnak: szeretne megfelelni a társadalmi elvárásoknak, ezzel egyidőben azonban szakítani is szeretne azokkal. Ez a kettősség szinte felfalja őt, a teste pedig kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy férjhez menjen: Marian egyre kevesebb ételt képes elfogyasztani, a szervezete így utasítja el szimbolikusan az őt érő elvárásokat.

Női szerepek régen és most

Marian története mellett megannyi nő-sors, női szerepvállalás jelenik meg. Többek között Marian lakótársa, Ainsley, akiben elsőre egy elvárásoknak ellentmondó feministát ismerhetünk meg; Clara, aki a szülői feladatai mellett teljesen elvesztette önmagát; valamint Lucy, Emmy és Millie, a középkorú szingli hölgyek, akiknek leghőbb vágyuk, hogy férjhez mehessenek.

A már-már sztereotipikusnak mondható szerepek egyedül Marianra nem illenek: szeretne beilleszkedni a társadalomba, azonban a lelke legmélyén érzi, hogy számára nem ez a helyes út. A regény vontatott stílusa is erre utal: a főhősnő magában őrlődik, a mondanivaló lényege nem a külső, de sokkal inkább a belső folyamatokban rejlik.

A regény az 1960-as évek Kanadájában játszódik, ahol abban az időben egy fiatal nő számára az egyetlen választási lehetőség a házasság, vagy a jelentéktelen, sehová sem vezető karrier volt.  Az ehető nő olyan női életutakra fókuszáló kérdéseket boncolgat, amelyek a mai napig érvényesnek tekinthetők. Bár a nők társadalmi helyzete sokat javult az elmúlt évek során, mégis elmondhatjuk, hogy ezek a kérdések napjainkban is aktuálisak. A 460 oldalas regény egy tökéletes társadalmi tanulmány, amelyben szerepet kap minden, ami egy fiatal nő életében fontos lehet: oktatás, párkapcsolatok, önkiteljesedés.

A fotó forrása:

https://www.theparisreview.org/interviews/2262/the-art-of-fiction-no-121-margaret-atwood

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük