Kultúra, Szabadidő, Szakmai

Előttünk az élet – de inkább ne emésszük magunkat miatta

Émile Ajar: Előttem az élet – könyvajánló

“- Biztosíthatom, Rosa asszony, hogy semmi se fog történni, abszolúte semmi. Erre sírva fakadtam. Tudtam én, hogy semmi se fog történni, de ez volt az első eset, hogy nyíltan ki is mondták.”

Irodalomtörténeti ínyencség

Az 1975-ben kiadott regényről már a megjelenésekor úgy nyilatkoztak a kritikusok, hogy teljes egészében nem hasonlít semmilyen eddigi történetre, amit valaha is írtak: egyes részek a könyvben is emlegetett Victor Hugót idézik, más részek inkább Salingert vagy épp Andersent. Az elbeszélésben a tragikomédia, a kíméletlen naturalizmus és a morális filozófia érdekes elegye jelenik meg. A kiadás körülményei is különlegesek, hiszen az “Émile Ajar” valójában egy írói álnév, mögötte Romain Gary francia író személye rejtőzik. Az álnévhasználatnak köszönhetően ő az egyetlen szerző, akinek kétszer ítélték oda a Gouncourt-díjat (ez egy rendkívül neves irodalmi díj Franciaországban, amit egy író életében csak egyszer kaphat meg).

De mi közünk ehhez a könyvhöz, ami mintha bölcsészhallgatóknak lenne inkább érdekes? Erre a könyvet kinyitva kaphatunk választ. A középpontban olyan, a társadalom peremére szorult személyek jelennek meg, akiknek az életéből mi főleg a tanulmányainkhoz kapcsolódó törvényeket, szakpolitikai intézkedéseket és módszertanokat ismerjük meg. Az “alacsony szocioökonómiai stárusz”, a “hátrányos” és “halmozottan hátrányos helyzet” száraz, steril fogalmai ebben a történetben testhőmérsékletűre melegszenek fel, és megtelnek színekkel, szagokkal, érzésekkel. Mivel gyógypedagógiai szociológiából úgy tudjuk, hogy a gyógypedagógus-hallgatók többségének az ilyen jelenségek megismerésére leginkább csak szakmai oldalról van lehetősége, ez a könyv sokunk látókörét szélesítheti. Hiszen “belülről”, szubjektív nézőpontból láttat olyan problémákat, melyekről mi csak gyermekvédelmi vagy szociális ügyekként beszéltünk mindeddig.

Momo meséje

A történetet Momo, az arab származású 10 év körüli fiú meséli el, akit prostituáltként dolgozó édesanyja hagyott ott Rosa mamánál. Rosa mama, aki korábban szintén “örömlány” volt, ma már idős, beteg asszony. A főként bevándorlóknak és vendégmunkásoknak otthont adó párizsi külkerületben tart fent egy bérházat, melyben egy megőrzőt működtet prostituáltak gyermekeinek. Vannak gyerekek, akik csak pár napra jönnek, de valaki évekre ott ragad. Ilyen Momo is, aki három éves kora óta él Rosa mamánál.

“Hamarabb az embernek nincs emlékezete, és öntudatlanságban él. Az öntudatlanságot három- vagy négyéves koromban hagytam abba, és néha hiányzik.”

Momo a nyomor valóságában felnőve már nem bízik a szavakban, vagy a kinézetben. Számára az idős, demens, arab bácsi a legbölcsebb ember, mert mindig érdekeseket mesél. Az afrikai származású transzvesztita prostituált pedig a valaha élt leggondoskodóbb szomszéd, akit az Isten is anyának teremtett az ínycsiklandó főztjeivel. Végső soron pedig az idős, holokauszttúlélő, megcsúnyult Rosa mama a világ közepe: a könyv nagy részében a kisfiú és az asszony kapcsolatát láthatjuk kibontakozni.

Momo keresetlen gondolatain keresztül az író keményen szembesíti az olvasót a mindennapi előítéletek nevetségességével. Mert a rasszizmus, az idegengyűlölet, a társadalmi osztályok között feszülő ellentétek a fiú mindennapjainak természetes részét képezik. Emellett a regény általános kérdéseket is boncolgat Momo tapasztalatain keresztül: a magányról és kötődésről, a boldogságról és szomorúságról, az árvaságról és örökbefogadásról, a nyomorról és jólétről, fiatalságról és megöregedésről. Ahogyan egy gyermek minden kérdést feltesz, amire csak kíváncsi, úgy Gary sem finomkodik, amikor a legérzékenyebb témákhoz nyúl – de mégis, a nyers valóságot végtelen empátiával és keserű humorral fűszerezve-finomítva képes ellensúlyozni. Bemutatja, hogy az emberek között feszülő ellentétek fennállása mellett mi az, ami összeköt minket. Miután elolvassuk a súlyos témákkal átszőtt, mégis letehetetlen könyvet, kicsit úgy érezhetjük magunkat, mint Momo a történet egy fordulópontján:

“Nem tudtam, most mihez kezdjek, mindig így van, ha az ember más lesz, mint aki volt. Tudtam, hogy többé nem gondolkozhatok úgy, mint azelőtt, de pillanatnyilag jobb szerettem volna egyáltalán nem gondolkozni”

A könyv utóélete

A könyv Magyarországon is számos kiadást megért, mindezek ellenére nem egyszerű beszerezni. A történetből számos filmváltozat is készült. A legutóbbi egészen friss, tavaly forgatták, ráadásul nem más, mint Sophia Loren játssza benne a főszerepet – ebből az alkotásból származó képek szolgálnak a cikk illusztrációjaként. Ha tehát nem sikerül beszereznetek a könyvet, filmadaptációk egész sora biztosítja a lehetőséget arra, hogy megismerkedjetek ezzel a néhol gyomorszorító, sírós-nevetős történettel!

Az idézetek a könyv 1977-es magyar kiadásából származnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük