Bárczi arcai, Szakmai, Útmutató

Mi a pálya? 2.0

Március 23-án került sor a Mi a pálya? című rendezvénysorozat második részére, ahol két Bárczin végzett logopédus, Dia és Petra meséltek az érdeklődőknek arról, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a diploma megszerzése óta, milyen nehézségekkel, illetve sikerélményekkel telnek a mindennapjaik főállású gyógypedagógusként.

Egy logopédiai iskola falai közt

Dia egy logopédiai iskolában, a hűvösvölgyi Palotás Gábor Általános Iskolában találta meg a helyét, ahol egyébként a terepgyakorlatát is töltötte. 9 évfolyam van az intézményben, ugyanis az első osztály 2 évig tart, hogy az alapok elsajátítása biztos legyen. Főként beszédzavaros, diszgráfia-veszélyeztetett, és hallássérült gyermekek járnak ide, akik már szakértői véleménnyel rendelkeznek, de Dia azt is kiemelte, hogy autizmussal élő és értelmileg akadályozott tanulók is előfordulnak az intézményben. Jelenleg 23 gyermeknek tart komplex nyelvi terápiát, 2-3 fős csoportokban. Ezekre az órákra eleinte még nagyon sokat készült, de egyre jobban belejött és rutinná vált, így mostanában már nem mennek rá hosszú órák a hétvégén a felkészülésre. Ebben sokat segített neki az, hogy számos logopédusnál és fejlesztő helyen hospitált korábban.

A munkakörnyezet, kollégák témája is szóba került, amivel kapcsolatban Dia pozitívumként említette, hogy saját logopédiai szoba áll rendelkezésére az iskolában, sokféle eszközzel, nyomtatóval, fénymásolóval felszerelve. A munkatársaival is nagyon jól kijön, nem csak munkaidőben, hanem azon kívül is tartják a kapcsolatot, programokat szerveznek, találkoznak. 6 logopédus dolgozik még az intézményben rajta kívül, fiatalos csapat, akik a kezdetektől fogva segítenek neki minden felmerülő kérdésben, valamint támaszt nyújtanak és mentorként állnak mellette. Dia mindenkinek javasolja, hogy olyan helyen kezdjen el logopédusként dolgozni, ahol van mentor, akihez lehet bármilyen szakmai kérdéssel fordulni.

Az egyetemi képzésre visszagondolva Diában az fogalmazódott meg, hogy kevés szó esik a kollégákkal, illetve szülőkkel való kapcsolat kialakításáról, pedig nagy szüksége lett volna ezzel kapcsolatos gyakorlati tudásra, amikor elkezdett dolgozni. A szülők hozzáállása elég vegyes, valaki lelkiismeretesen együttműködik a logopédussal, mások azonban (Dia megfigyelései szerint inkább az egyetemet végzett szülők) nehezebben fogadják meg a szakember tanácsait, és inkább a saját elképzelésük mentén fejlesztenék gyermeküket. Úgy gondolom, hogy a szülőt mindenképp partnerként kell kezelni, és hagyni, hogy beleszóljon a fejlesztés folyamatába, azonban az a véglet semmiképp sem hatékony, hogyha a szülő egyedül szeretné meghatározni, hogy mit és hogyan tegyen a logopédus.

Egy utazó gyógypedagógus tapasztalatai

Petra, mint utazó gyógypedagógus merőben másfajta tapasztalatokkal rendelkezik, mint Dia, ami azért jó, mert így legalább két nézőpontból is ráláthatunk a diploma utáni kilátásokra.

Petra – ahogyan Dia is – tanulásban akadályozottak és logopédia szakirányon végzett a Bárczin két éve, ugyanis akkor még lehetett a logopédia mellé még egy szakirányt választani. A terepgyakorlat nála is meghatározó élmény volt, hiszen akkor döntötte el, hogy továbbra is Egységes Módszertani Intézményben, azaz EGYMI-ben szeretne dolgozni. Azonban ez nem sikerült neki azonnal, rengeteg helyet keresett fel, de sehonnan nem kapott választ. Már augusztus volt, amikor a Zuglói EGYMI jelezte, hogy szívesen felvennék a tanév kezdetétől. Ott dolgozik azóta is, óvodás és általános iskolás gyerekekkel egyaránt foglalkozik, összesen 20 tanulója van, akiknek egyéni logopédiai és kognitív fejlesztéseket tart. Mivel mindkét korosztállyal van tapasztalata, ezért nagyon jól meg tudta ragadni a különbséget a kettő között. Az óvodáskorú gyermekekkel leginkább artikulációs terápia, beszédindítás van a fókuszban, sokkal több a játékos elem, míg iskolásoknál inkább kognitív fejlesztés zajlik, ahol jól tudja kamatoztatni a tanulásban akadályozottak szakirányt is.

Petra néhány praktikus információval is ellátott minket az utazó gyógypedagógusi hálózattal és az EGYMI-k rendszerével kapcsolatban. Az utazó gyógypedagógus dolgozhat pedagógiai szakszolgálat, EGYMI, illetve speciális szegregált intézmény keretei között is. Budapesten kerületenként található EGYMI, Zuglóban például – ahol Petra is dolgozik – 450 sajátos nevelési igényű gyermek van. Őket osztják szét 30 utazó gyógypedagógus között, úgyhogy kijelenthetjük, hogy ezeknek a szakembereknek a terheltségi szintje elég magas. Ez a szétosztási folyamat általában szeptemberben kezdődik, és rá is megy az egész hónap, úgyhogy érdemi munka októbertől kezdődik a gyerekekkel. A gyógypedagógusoknak egyeztetni kell az osztályfőnökökkel, nem mindegy, hogy milyen óráról hozzák el az adott tanulót (általában csak testnevelésről, rajzról, énekről, délutáni napköziről szabad).

Petrát a zuglói intézményen kívül egy magán pszichiátria is alkalmazza logopédusként, ahol felméréseket végez, logopédiai jellemzéseket ír, és terápiákat tart. Sőt, még a magánszférában is vállal gyermekeket. Pontosan ezért nincs is túl sok szabadideje, nagyon leterhelt, már kiégés-közeli állapotban is volt, de ezeken túl tudott lendülni. Szeretne idővel csak a magánszférában, vállalkozóként dolgozni, de ehhez még szüksége lesz 3-4 évre, hogy kialakuljon a megfelelő számú klienskör. Egyébként ő is úgy kezdte, mint sokan mások, hogy még az egyetemi évek alatt vállalt gyermekvigyázást, harmad- illetve negyedévben már kisebb fejlesztéseket is, és a szülők megszerették, továbbadták a hírét másoknak is.

Petra stratégiája az órákra való felkészülésre az, hogy rögtön az adott gyermekkel való munka után felírja magának, hogy hol tartanak éppen, mivel lenne érdemes folytatni következő órán, hiszen ilyenkor még friss az élmény. Így hétvégére „csak” az eszközkészítés marad, amire egyébként sajnos sok pénzt kénytelen költeni, viszont pozitívum, hogy a bérletet támogatják az utazó gyógypedagógusoknak.

Szintén a felkészülést segíti, hogy Petra mindig valamilyen aktuális tematika köré szervezi a fejlesztési óráit, mint például Mikulás, farsang vagy húsvét. Mindenesetre jó hír, hogy nem kell minden órára részletes óratervet összeírni, mint ahogy az egyetemen tesszük. Egyéni fejlesztési tervet azonban minden tanév elején kell írni, és ennek a folyamatát, hogy pontosan hogyan kell megírni egy ilyet, nagyon felszínesen érinti csak a gyógypedagógus-képzés. Mesterképzés helyett Diával egybehangzóan ő is inkább a különféle logopédia vonatkozású továbbképzéseket ajánlja.

Mi a pálya?

Végeredményben egy sikeres és informatív eseményt hallgathattak meg a résztvevők. A lányok legjobb tudásuk szerint, készségesen válaszoltak minden kérdésre, és tabuk nélkül meséltek a gyógypedagógiai, azon belül is a logopédiai pálya szépségeiről és nehézségeiről egyaránt. Mindannyiunkban ott motoszkál, hogy mi vár majd ránk, ha elkezdünk dolgozni, bedobnak a mélyvízbe, össze kell kaparnunk minden tudásunkat, amit a 4 év alatt sikerült magunkba szívnunk. Egy ilyen kötetlen beszélgetés azokkal, akik már átélték a kezdeti bizonytalanságokat, és ráadásul még beszélni is mernek ezekről az élményekről, nekünk is segíthet egy kicsit beláthatóbbá és ezáltal kevésbé rémisztővé tenni a lelki szemeink előtt levetített jövőképet.

Képek forrása:

https://www.facebook.com/events/192375022311894/

https://bit.ly/2PfLEiL

One thought on “Mi a pálya? 2.0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük